Húha… most vagy valami nagyon szellemes, vagy nagyon eredeti szöveget kellene írnom bemutatkozás-képpen, de egyenlőre nem jut eszembe semmi 🙂
Régóta kacérkodom az írással, hát gondoltam, most belevágok.
Miről fogok íni? Utazásról (az alacsony költségvetésű, “backpacking” fajtából), kisgyerekes tekergésekről, egyedülálló szülőségről, az életről, a kitartásról, az álmokról, azok megvalósításáról, és mindenről, ami eszembe jut.
Főzésről, és DIY cuccokról egészen biztos nem, mert bár ezeket szívesen olvasom, nem vagyok nagy tálentum hozzájuk.
Magamról annyit, hogy 38 éves vagyok, egyedül nevelem a 8 éves lányom, és túl vagyok már megannyi rosszul, kevésbé rosszul és nagyon rosszul sikerült kapcsolaton. Szeretek világot látni, és tárgyak helyett élményeket gyűjteni. Szeretem a kihívásokat, szeretem a határaimat feszegetni, és akkor érzem magam élőnek, ha olyanokat csinálok, amin magam is meglepődöm, hogy képes vagyok rá. Ezek egy része kényszeres megfelelési vágy (erről majd talán egy külön blogban), másfelől a folyamatos kíváncsiság, a megismerés vágya, és a nyughatatlanság.
A lányom az életem legnagyobb boldogsága, és gyakran a sírásig el tudok ezen érzékenyülni, de az életemet egy csomó más, értékes dolog is kitölti, és úgy vagyok boldog, ha megvan bennem az Anya, a Nő és az Ember hármas egysége, mikor milyen arányban.
Szeretem az embereket. Módjával. Kíváncsi is vagyok rájuk. Nagyon. Szeretném megmutatni nekik, hogy rengeteg lehetőség van bennük, amit a felszínre lehet és kell hozni. Hogy az élet másról szól, mint az Éjjal-nappal Budapestet bámulni otthon a tévé előtt. Hogy álmodni kell. Nagyot. És megvalósítani, mielőtt túl késő lesz.
Szeretem magam. Persze nem mindig, de igyekszem. Mert az gondolom, csak az képes szeretetet adni, akinek van belőle a puttonyában. Az álmok megvalósíthatóságát pedig magamon gyakorlom.
Ha kedvet kaptál, tarts velem 🙂
Kommentek